Várnai Zseni: Éveim.

Várnai Zseni:

Éveim

Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot.

Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.

Mikor azután ötven lettem,
- de csak negyvenkilencet mondtam -,
ma már tudom, - én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.

És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek...
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.

Mindegy volt már, hogy meddig élek
- sorsom a messzi csillagokban, -
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult embervadonban.

Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.

Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, - tán' mindörökre!

Gere Irén: Most

most hó hull
és fázunk
és megfagy
sok álmunk
a nyár már
csak emlék
bár miénk volt
nem rég...
és tavaszt szeretnénk
és napfényre mennénk
de eltünt már minden
miben hittél és hittem
köröttünk
már csak árnyak
és fekete madarak szállnak
lelkünkre ráfagy
a tegnapi bánat virága
és mégsem látjuk be
hogy hiába
hiába hiába....

Gere Irén: Szomorúan

Szomorúan

semmi

virágzik

kopár

téli ágon

magány

hempereg

velem

a kórházi

ágyon

nem múlik

a tél

dermedt

lelkem

áprilist vár

vacogó

varjak

harsogják

kááááár

elvisz

ez a tél

ha nem

vigyázok...

A kisherceg

Gere Irén: Apró tüzeket gyújtok.

Nem akarok felégetni semmit!

Csak apró tüzeket gyújtok az éjben,

hogy senki ne fázzon a télben,

hogy senki ne féljen a sötétben!

Csak apró tüzeket gyújtok az éjben,

csak átmelegítem kicsit a lelkeket!

- felgyújthatnék erdőket, mezőket, réteket,

- de csak melegítek, nem perzselek!

Csak apró tüzeket gyújtok az éjben,

hogy ne tévedjenek el a csillagok,

hogy segítsenek nektek,

hogy rám találjatok!

Morzsagyűjtő - Blogger.hu

Morzsagyűjtő - Blogger.hu

Ha a játékszer nem jól működik eldobják!